Ferencz Dóra: KÁ-PÓ voltam. – Arad : Presa Democrată, 1946. – 142 p.

 

Frank Erzsébet: 365 nap : Versben írt vallomás a poklok tüzéből (1946). – Budapest : Uránusz, 1996. – 103 p.
41.: Az egyik borzalom a másikat érte, / Most is ezért kísért Auschwitznak a réme. / Krematóriumát a homály burkolta, / S hogy ott mit műveltek! – azt az Isten tudja. / Csak vélem, igaz-e, mert beszélik mások, / Voltak itt egészen ben[n]fentes munkások, / Akik a gázkamrák környékén dolgoztak, / És tudói voltak mélységes titkoknak... / Kaviáron éltek, vermutot is ittak, / Meg francia pezsgőt, és Gold-Flaket szívtak. / Ily fényűző módon hat hónapig éltek, / S határidő után: ők is csak elégtek...

 

Gács Teri: A mélységből kiáltunk hozzád. Budapest, Tabor, 1946.

 

 

Höss Rudolf: Auschwitz parancsnoka voltam (1946). – Budapest : Jaffa, 2017.

1947 februárjában fejezte be a kéziratot. Kajtár Mária fordította.

138.: Az ellenség híradásait nem volt nehéz meghallgatni, elég sok rádiókészülék volt Auschwitzban.

139.: Auschwitzban […] számtalan lehetőség kínálkozott a szökésre.

141.: lengyel kérelmek

143.: oroszok – párhuzam a német hadifoglyok háború utáni helyzetével

146.: Pedig soha nem állt szándékunkban ezeket az oroszokat a gázba küldeni, de biztosan értesültek az orosz politikai tisztek és komisszárok likvidálásáról.

147.: cigány tábor: 10 ezer fő

148.: gázkamrába: 4 ezer cigány

151.: zsidók – megvesztegetések Dachauban (pénz, kantin) „De legjobban a saját fajtájukból valók szorongatták őket” [vö.: Greif vitatja ezt]

152.: büntetés „Eickének az volt a véleménye, hogy csakis a Dachauból kiszabadult és kivándorolt zsidók indíthatták el a borzalmakról szóló hecckampányokat, ezért a zsidókat kollektíve kell igen érzékenyen megbüntetni.”

153.: Kristályéjszaka után ismeri meg a zsidókat tömegesen.

168.: 1941 nyarán parancs a tömeges megsemmisítésre

169–180.: 11-es blokk celláiban: elgázosítás; 170.: „Ennél emlékezetesebb számomra 900 orosz elgázosítása, amely nem sokkal később történt, a régi krematóriumban, mivel a 11-es blokk használata túl sok vesződséggel járt. A krematóriumban még a transzport kirakodása alatt egyszerűen felülről lyukakat ütöttek a hullaház föld-, illetve betontetejébe. […] Aztán órák múlva kinyitották az ajtókat, és kiszellőztettek.”

170.: vö. Nyiszli

171.: 1942 tavaszán az első zsidó transzportok

172.; 175.: Sonderkommando (vö.: Greif) 176.: „ahogy kiöntötték a felgyülemlett zsiradékot […] A hullák cipelése közben ettek vagy dohányoztak.”

184–187.: munka vs. megsemmisítés

188–189.: Bergen-Belsen

190.: bombázó vadászrepülőkhöz hasonlítja helyzetét: ugyanúgy védtelen nőket, gyerekeket pusztítottak

195.: menekülés nyugat felé

196.: Gross-Rosenben a „nyitott vagonokban békésen feküdtek egymás mellett a halott SS-ek és a halott foglyok.”

209–228.:

213.: A különleges osztag tagjait elkülönítve szállásolták el, és Eichmann rendelkezése értelmében minden nagyobb akció után őket is meg kellett semmisíteni.

221.: iratmegsemmisítések

222.: „Túl soknak tartom a két és fél milliót. A megsemmisítés lehetőségeinek még Auschwitzban is voltak határai. A számok, amelyekről egykori foglyok beszélnek, a fantázia szüleményei és teljesen megalapozatlanok.”

227.: A gáz bedobása után egy fél órával kinyitották az ajtókat, és bekapcsolták a szellőztető berendezést.

227–228.: krematóriumok működéséről, kapacitásáról (I-II. 24 óra alatt 2000 hulla; III–IV. 1500 hulla, „de tudomásom szerint ott soha nem érték el ezt a számot.”

242.: Himmler Birkenauban 1942. július 17–18. vö. Vrba

243.: Himmler: „Véget kell vetni a járványos szökéseknek Auschwitzban.”

 

KOGON, Eugen: Az SS-állam. A koncentrációs táborok rendszere (1946). – Budapest : Coldwell Könyvek, 2006. – 480 p.

129.: kápó – SS viszony

130.: halotti jelentések, munkatempó

136.: lopás, külföldi adók hallgatása

143.: "szökés közben"

154.: pénz- és postaforgalom

Auschwitzról is ír, Mengeléről nem.

Gázkamrák: p. 202–203.

http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/konyv/k/bibJAT00699969.html

Eugen Kogon könyve, mely a náci koncentrációs táborok rendszerét mutatja be, nem szimplán egy valamikori fogoly visszaemlékezése. A szerző, aki 1938 és 1945 között Buchenwald táborában raboskodott, egy olyan alapos, elemző munkát írt, amely már megjelenésekor, 1946-ban is nagy visszhangot kelett, és bár bizonyos megállapításait azóta pontosították a kutatások, még ma is alapműnek számít.

 

Lemordant, Guy: KZ-patológia. – Strasbourg, 1946.