https://hu.wikipedia.org/wiki/Kamenyec-podolszkiji_t%C3%B6megm%C3%A9sz%C3%A1rl%C3%A1s
Kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás
http://mti.hu/Pages/News.aspx?newsid=376131&lang=hun&contnews=1&append=1&print=1
Kiemelte [Szakály Sándor]: arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Csat%C3%A1ry_L%C3%A1szl%C3%B3
Csatáry László ellen eljárás: 2011–2013. „Csatáry Lászlót a Magyar Királyi Rendőrség állományába 1940. január 5-én nevezték ki Kecskemétre, mint rendőrségi fogalmazó gyakornokot. A jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója büntető feljelentésében azt állította, hogy Csatáry is felelős az 1941-ben végrehajtott, kb. 300 Kassa környéki zsidó Kamenyec-Podolszkijba deportálásában, ahol meggyilkolták őket a német erők. (Kassa ez időben – az első bécsi döntést követően – ismét Magyarországhoz tartozott.) Később ezen feltételezést a kirendelt szakértő megcáfolta, bebizonyítva, hogy Csatáry 1941-ben nem is tartózkodott Kassán, így nem vehetett részt a deportálásokban sem. A szakértői véleményt támasztja alá a M-kir. BM. 1942 márciusában kelt Csatáry László r.segédfogalmazó áthelyezési parancsa Kecskemétről Zomborba. Csatáryt később, 1942 őszén helyezték Kassára.”
Bibliográfia
Bérautósokat és bérkocsisokat keresnek a Kárpátaljára == Nyírvidék : Szabolcsi Hírlap. – 9:170 (1941. júl. 26.). – p. 7.
„Megírta a Baross Szövetség, hogy a kárpátaljai terület kormányzói biztosa gyökeresen' megoldotta Kárpátalján a zsidókérdést és az összes iparigazolványokat a 3380-1940. M. E. sz. rendelet alapján visszavonta. Így többek között bevonta a kormányzói biztos az összes zsidó személyautófuvarosok és bérkocsisok iparengedélyét. Helyettük természetesen keresztény személyautófuvarozókat és bérkocsisokat kíván, a kormányzói bizottság a személyforgalom lebonyolításával megbízni.”
Ungvár, október 2. == Napi Hírek [MTI]. – 22. kiadás : 17 óra 30 perc (1941. okt. 2.)
„A határvidéki rendőrség kőrösmezei kirendeltsége letartóztatta dr.Papp Lajos budapesti magántisztviselőt. Dr.Papp Lajos azért utazott a határvidékre, hogy Galíciába internált rokonát határvidéki lakosok segítségével visszacsempéssze az országba. A rendőrség azonban közben tudomást szerzett Papp Lajos terveiről és internálta./MTI/”
Ungvár, október 22. == Napi Hírek [MTI]. – 31. kiadás : 21 óra (1941. okt. 22.)
https://library.hungaricana.hu/hu/view/NapiHirek_1941_10_2/?pg=270&layout=s
„Félix Izidor budapesti ügynök a közelmúltban Galiciába kitoloncolt anyósát és sógorát vissza akarta csempészni Magyarországra. Kőrösmezőn egy zsidó asszony segítségével talált egy napszámost, aki pénzért hallandó volt arra, hogy titkos utakon visszaszöktesse a két kitoloncoltat az országba. Félix Rahón várakozott rokonaira, ott azonban elfogták. A határvidéki rendőrkapitányság öt évre kitiltotta Kárpátalja területéről. /MTI/”
Rutén parasztruhába öltöztették a becsempészett zsidókat == Nyírvidék : Szabolcsi Hírlap. – 11:8 (1943. jan. 12.). – p. 3.
„A kárpátaljai határvidéken még mindig tart a zsidó beszivárgás, bár a rendőrhatóságok a legnagyobb eréllyel és éberséggel végzik feladatukat s a legtöbb határtálépési és embercsempészési esetet fel is derítik.”
A Magyarországról deportáltak közül 13.000-et Kamenec-Podolszkban mészároltak le == Világosság. – 1:135 (1945. dec. 13.). – p. 2.
Bécsből jelentik: Most találták meg az SS-pribékek jelentéseinek másolatait, amelyekből kiderül, hogy Kamenec-Podolszkban 31 990 zsidót mészároltak Ie. Ezek közül 13 000 Magyarországról az első transzportban deportált nő, gyermek és férfi volt.
A Magyarországról először deportáltak közül tizenháromezret Kamenec-Podolszkban mészároltak le == Világ. – 1:172 (1945. dec. 13.). – p. 4.
Négyszázharminckét levél == Haladás. – 2:3 (1946. jan. 31.). – p. 6.
„Kanizsai Dezső a Siketnéma intézet igazgatója megrázó szavaival zárjuk be gyűjteményünket: Megölték elhalt bátyám egész családját, Németországban ai anyját és aztán egy fiát Borban. Elhurcolt öcsémet a határ felé hajszolt menetelésben gyilkolták meg, egyetlen fiát pedig Mauthausenben kopók módjára tépték darabokra a pribékek. Nővéremet. férjét és két fiát Kamenyec-Podolszkban sok tízezerrel egyetemben tankokkal pocsolyává hengerelték a földbe. És ezek után állandóan ostromol bennünket a kérdés, hogy nekünk, akik megmaradtunk, vajon van-e még keresnivalónk ebben az országban, amelynek egy része még mindig tud ellenünk vádakat felhozni? Édesanyánk-e nekünk is e haza?”
Tizenötezer ember haláláért felel == Népszava. – 76:95 (1948. ápr. 24.). – p. 2.
A KEOKH hírhedt vezetője, tizenötezer ember gyilkosa a népbíróság előtt == Népszava. – 76:109 (1948. máj. 13.). – p. 5.
Svájc vendégszeretetét élvezi BATIZFALVY NÁNDOR akit Pásztói Ámon 21 ezer ember legyilkolásával vádol == Világosság. – 4:110 (1948. máj. 14.). – p. 5.
Bírósági hírek == Magyar Nemzet. – 4:114 (1948. máj. 20.). – p. 5.
„Halálraítélté a népbíróság Aradi-tanácsa Pásztóy-Polczer Ámont, a KEOKH volt vezetőjét. Pásztóy a vádirat szerint a kamenec-podolszki tömeggyilkosságot nem akadályozta meg, sok üldözött kiszállítására vonatkozó rendeletet írt alá. A népbíróság szerdán hirdette ki Pásztóy előtt a halálos ítéletet, aki ügyvédje útján kegyelemért folyamodott.”
Izgalmas versenyfutás 74 ember életéért == Világ. – 889 (1948. máj. 20.). – p. 3.
Zsolt Béla: A bankár dollárhagyatéka == Haladás. – 4:36 (1948. szept. 2.). – p. 1.
„Meghalt a Hitelbank volt főügyész-igazgatója, a Horthy-korszak egyik legélesebb elméjű jogásza és tekintélyes gazdasági szakértője s négy és félmillió dollár örökséget hagyott a feleségére. Külföldön halt meg, mert 1944-ben a németek elől Svájcba szöktette egy Batizfalvi Nándor nevű rendőrtiszt, aki a KEOKH vezetőjeként már 1941-ben 21 ezer magyar „állampolgárságnélkülit" szállított a kamenec-podolski tömegsírba. Nem vagyunk kegyeletsértők a legkevésbé azt rójjuk fel a halottnak, hogy tömeggyilkos segítségével mentette meg életet.”
Oberländer 11000 magyart gyilkoltatott le == Népszabadság. – 17:263 (1959. nov. 8.). – p. 5.
Újabb tények kerültek napvilágra Oberländer gaztetteiről == Új Szó. – 12:323 (1959. nov. 22.). – p. 2.
„Oberländer gaztetteiről Budapest (ČTK) – Lévai Jenő, a neves magyar történész további tényeket közölt az ADN tudósítójával a hírhedt Nachtigall-hadosztály bűntetteiről. A hadosztályt véres ukrajnai útján Oberländer mai bonni miniszter vezette. Lévai Jenő megállapította a Nachtigall-zászlóalj egész útját, mely Oberländer politikai vezetésével Lvovtól Zsitomfrin, Umanon, Vlnnyicán keresztül Kijevig vezetett. Vinnyicán, a déli hadseregcsoport főhadiszállásán 18 ezer akkori kárpátaljai férfi, nő és gyermek sorsáról döntöttek. Ezeket a szerencsétleneket a magyar fasiszták Kamenyec-Podolszkíjba hurcolták. Vinnyicából odavezényelték a Nachtjgallzászlóaljat, mely a Lvovban kipróbált módszerek szerint a Dnyeszter partján 12 ezer zsidót állati módon meggyilkolt.”
Molnár Erik Magyarország története II.
441.: 1941 őszén mintegy 20–30 ezer Magyarországon élő, de nem magyar állampolgárságú zsidót a megszállt szovjet területekre hurcoltak és meggyilkoltak.
Cs. Szabó László: Kozma Miklós == Uő.: Hűlő árnyékban : Életrajzi írások. – Bern : Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1982. – p. 80–87. [85; 87]
Az Irodalmi Újság 1965. november 1. számában az 5. oldalról ez a történet hiányzik a Kozma-„fejezetből”.
„Így hatoltam be akaratlanul egy shakespeare-i tragédiatöredékbe; ha mást nem, ezt az egyet megpróbáltam volna kidolgozni. Talán belebukom, talán nem. Emigráns írót azonban megkíméli a Sors az ilyen kudarctól: nincs színpada. Hamarosan elmondom. [...] Másnap este majdnem rögtön rátért apjára s gyermekkorára, nincs fogalmam, milyen elragadó a táj felső Ungban, majd elvisz kocsijával szűz erdőkön át. Hirtelen elváltozott az arca, ijesztően bíborszínűre. Csend volt egy darabig. Az erdőkön át! Százszoros titok, amit mond: éjjelenként, nem mindennap, de sokszor holttestek hevernek ott. Öt, tíz? kockáztattam meg rémülten. Van egy szekérre való, felelte csöndesen. S hiába tiltakozik, küld híradást titkos drótokon a Belügynek, a hadseregnek s a kormányzónak, bizonyítani nem lehet, mert nappalra eltűnnek a hullák, áthúzzák Galíciába, német megszállt területre s az SS fütyörészve vállal minden rakományt, vállalná magát a gyilkolást. De ők csak átvevők, nagyban, kicsiben, ahogy jön. Maga a tett a mi lelkünkön szárad. Érted? mi öljük meg őket.”
Katz József: Vérzivataros idők nyomában. – Jeruzsálem : Szerző, 1985. – 280 p.
113.: „Ide iktatom még a Kameneck Podolskára deportált zsidók történetét. Őket állampolgárság nélkülieknek nyilvánították, habár legtöbbjük Magyarországon született, magyar szellemben nevelkedett, és ilyen szellemben élt. Miután elszedtek tőlük minden értéket, a magyar honvédség és a tábori csendőrök sortűzzel legyilkolták mindnyájukat. Néhányuk csodával határos módon menekült meg orosz parasztok segítségével, ők beszélték el ezt a vérengzést.”
Majsai Tamás: Egy epizód az észak-erdélyi zsidóság második világháború alatti történetéből : Slachta Margit fellépése a Csíkszeredáról kiutasított zsidók érdekében = Medvetánc, 1989. (9. évf.) 1988/4-1989/1. sz. 3-33. old.
Majsai Tamás: A Kamenyec-Podolszkij-i deportálás == História. – 16:7 (1994). – p. 26–29.
Szirtes Zoltán [összeállította]: Temetetlen halottaink, 1941 : Körösmező, Kamenyec-Podolszk. – Budapest : Magánkiadás, 1996.
Forrás: http://holokausztazirodalomban.freewb.hu/Budapest :$b[Magánkiad.],$c1996$e([Budapest] :$fKopint-Datorg)
Az előszót Majsai Tamás írta.
Heller Ágnes, Kőbányai János: Bicikliző majom. – 3. kiadás. – Budapest : Múlt és Jövő, 1999.
[1. kiadás: 1998. Részlet a könyvből: Kortárs. – 41:12 (1997. dec.)
22.: Apám néhány embert kihozott a kamenyec-podolszki turnusból is. Iratokat hamisított, névházasságokat szervezett. Alkoholistákat szerzett, akik hajlandók voltak húsz fillérért nevüket adni egy házassághoz, és így sok nő megúszta Kamenyec-Podolszkot, amiről akkor még nem tudták, pontosan mi fán terem, de érezték, hogy jót nem jelenthet.
Sipos Péter (szerk.): Imrédy Béla a vádlottak padján : Párhuzamos archívum. – Budapest : Budapest Főváros Levéltára : Osiris, 1999. – 616 p. [218]
„Arról nincs tudomásom, hogy 1941 őszén Magyarországon állampolgársági kérdések miatt néhány ezer zsidót összefogtak, Kamenyec-Podolskba deportáltak, ahol valamennyiüket kivégezték. Szemtanúk nem meséltek erről nekem, szóbeszédeket hallottam, ezeknek azonban nem adtam hitelt. [Lábjegyzetben:] 1941 július-augusztusában a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság rendelkezésére kb. 18 000 „külhonos"-nak nyilvánított zsidót deportáltak Kőrösmezőn át Podóliába, ez volt az első deportálási akció Magyarországon. A kitoloncoltak közül augusztus 27-28-án a Dnyeszter folyó melletti Kamienec-Podolszkban (ma Kamenyec-Podolszkij) egy SS-alakulat és ukrán milicisták kb. 16 000 főt agyonlőttek, kb. 2000 személy visszakerült Magyarországra. Ezután Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a további deportálást leállította.”
Ormos Mária: Egy magyar médiavezér : Kozma Miklós. – Budapest : PolgART, 2000. – 843 p. [727; 728–729; 736–740; 753–767]
Kozma a zsidókérdésről. Egy 1940 decemberi sikertelen kitelepítési akció. Cs. Szabó.
Karsai László: Rasszizmus a m. kir. honvédségben == Élet és Irodalom. – 46:4 (2002. jan. 25.). – p. ?.
„A szakirodalomban vita folyik arról, hogy egész Kárpátalja zsidótlanítása volt-e a cél, vagy a katonák a hontalan, illetve állampolgárságukat igazolni nem tudó zsidóktól akartak csak megszabadulni. A körülbelül 80 000-100 000 főre becsülhető kárpataljai zsidóságból, ez bizonyos, csak körülbelül 13 000 főt akartak kitelepíteni. Ez arra mutat, hogy valóban nem Kárpátalja zsidótlanítása volt a közvetlen cél. […] Közel 18 000 zsidót tettek végül át a határon, a szerencsétlenek zömét magyar katonai teherautókon szállították. Többségüket augusztus végén Kamenyec-Podolszknál, a holokauszt történetének első tízezrekben mérhető mészárlása során gyilkolták meg a németek és ukrán cinkosaik.”
Dr. Újhelyi Gabriella: Kamenyec-Podolszkról == Élet és Irodalom. – 46:5 (2002. febr. 1.). – p. ?.
„A sérelmezett mondatok szerint az 1941. augusztusi kamenyec-podolszki tömegmészárlással kapcsolatban csak az a vitás kérdés merülhetne fel, hogy vajon az egész, újonnan birtokba vett Kárpátalja zsidótlanítását tűzték-e ki célul, vagy csak az ottani hontalan, nem magyar állampolgár zsidóktól akartak így megszabadulni, és hogy a kezdeményezés a helyi vezetőktől, vagy az országos politikusoktól származott-e. Mint tudjuk (de szeretnénk elfelejteni!), ez természetesen nem igaz. 1941 júliusában Siménfalvy Sándornak, a BM KEOKH vezetőjének utasítására országszerte megindult az idegen állampolgárnak nyilvánított magyar zsidók összegyűjtése, bevagonírozása az 1944-ben általánossá váló módszerekkel. A 18 000 (vagy talán még több; a pontos adatok azóta sem ismertek) deportáltat úgy szállították ki Körösmezőn, hogy az elhelyezésükre, ellátásukra semmiféle előkészületet nem tettek és nem is szándékoztak tenni. A hajlék, ruha és élelem nélkül maradt zsidó családok - nagyobbrészt nők, gyerekek és idős emberek, hiszen a fiatalokat már munkaszolgálatra hívták be - azonban "rendetlenséget" okoztak a magyar katonai közigazgatás alá került területen, útban voltak, ezért hívták oda a német kivégzőkommandót, hogy megszabaduljanak tőlük. De ha már úgyis ott voltak, akkor nyilván az eredetileg ott lakó zsidók egy része is bekerült a lemészárolandók közé.”
Karsai László: Kamenyec-Podolszkijról tárgyszerűen == Élet és Irodalom. – 46:6 (2002. febr. 8.). – p. ?.
„Dr. Újhelyi Klára téved: 1941 július-augusztusában alapvetően és döntően Kárpátalja, sőt ezen belül a körülbelül 5 kilométeres határsáv zsidótlanítása volt a cél. Az 1941 július elején kiadott rendeletek betűjének és szellemének engedelmeskedve a helyi hatóságok több kárpátaljai területről az igazoltan magyar állampolgárságú zsidókat is deportálták. Az ország több területén főként az internálótáborokból gyűjtötték össze a külhonos zsidókat, de szó sem volt arról, amit dr. Újhelyi állít, hogy országszerte megindult volna az idegen állampolgároknak nyilvánított zsidók összegyűjtése és deportálása.”
Dr. Újhelyi Gabriella: Érintett kutatóként == Élet és Irodalom. – 46:7 (2002. febr. 15.). – p. ?.
Karsai László: [Viszontválasz] == Élet és Irodalom. – 46:7 (2002. febr. 15.). – p. ?.
Gábor Éva: Néhány szó Kamenyec-Podolszkijhoz == Élet és Irodalom. – 46:8 (2002. febr. 22.). – p. ?.
„1941-ben még nem érvényesül a német nyomás, de már van magyar előholokauszt.”
Lengyel Balázs: A gyilkolás kezdete Körösmező-Kamenyec-Podolszkij == Élet és Irodalom. – 46:9 (2002. márc. 1.). – p. ?.
[1941-ben] Körösmezőn döbbenetes helyzetet találtunk, csendőri erőszakot, kétségbeesettek bevagonírozását.” Találkozás Szapáry Erzsébettel. „Szapáry Erzsébet nekem mindenesetre elmondta, hogy ott volt Körösmezőn, és a kormányzóra hivatkozva odaült a csendőrség vezetője mellé, végignézte, hogy a csendőrök kiket vihetnek el. Elvileg – bármi szörnyű – a Csehszlovákiából kimenekült zsidókat, akik nem voltak magyar állampolgárok. Igen, de a csendőrök összeszedtek magyar állampolgárokat is, és irataikat összetépve őket is be akarták vagonírozni. Így Szapáry Erzsébet tekintélyével – nem tudni ugyan, hogy a kormányzó valódi megbízásából-e – számos embert megmentett. Azt is tudtam tőle már akkor, hogy Kamenyec-Podolszkijban a németek a bevagonírozottakat megölték.”
Donáth Ferenc: (T)error iratok == Élet és Irodalom. – 46:12 (2002. márc. 21.). – p. ?.
„Magyarországon a zsidók mészárlása intézményesen folyt a háború folyamán a munkaszolgálat keretében, valamint ezerszámra gyilkolták és gyilkoltatták le őket Kamenyec-Podolszkban, a Délvidéken, Borban. [...] Részt vettünk a huszonháromezer-hatszáz áldozatot követelő kamenyec-podolszki vérfürdőben.”
Sebők János: A titkos alku. Zsidókat a függetlenségért. A Horthy-mítosz és a holokauszt. p. 81-84.
Cs. Szabó László: Kozma Miklós == Uő.: Hűlő árnyékban : Életrajzi írások. – Budapest : Mundus, 2004. – p. 72–80. [78–79]
Karsai László: Bary József vizsgálóbíró emlékiratainak sorsa == Élet és Irodalom. – 48:5 (2004. jan. 30.). – p. ?.
„Abban az évben látta jónak Püski másodszor is kiadni Bary József vizsgálóbíró emlékiratait, amelynek nyarán Kárpátaljáról és az ország más tájairól ezrével szedték össze az állampolgárságukat igazolni nem tudó zsidókat, és deportálták őket Kőrösmezőn keresztül Kamenyec-Podolszkijba, ahol a nácik és csatlósaik augusztus 27-28-án a kb. 23 000 embert, köztük 16-18 000 Magyarországról deportált zsidót öltek meg.”
Teleki Pál: szobor és önismeret == Heves Megyei Hírlap. – 15:49 (2004. febr. 27.). – p. 7.
„Teleki közvetetten felelős a Kamenyec-Podolszkijba irányuló és tömeggyilkosságba torkolló deportálásokért is, mivel ehhez ő szolgáltatott jogalapot.”
Karsai László: Esélytelen, reménytelen, törvénytelen == Élet és Irodalom. – 48:33 (2004. aug. 13.). – p. ?.
„Jó fél évtizede ügyészségi kirendelt szakértőként történész, jogász kollégákkal együtt próbáltuk kideríteni az 1941. július-augusztusi kőrösmezői deportálás és kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás felelőseinek kilétét. Több hónapos kutatómunka végén meg kellett állapítanunk, hogy a hajdani felelősök, Horthy Miklós kormányfőtől és Bárdossy László miniszterelnöktől a KEOKH utolsó nyomozójáig három kategóriába oszthatók: 1. A háború után népbíróság elé állították, kivégezték, vagy különféle időtartamú börtönbüntetésre ítélték; 2. a második világháború után külföldre menekült, és olyan országokban él háborítatlanul (Kanada, Ausztrália, USA stb.), ahol a Wiesenthal Központ nehezen megmagyarázható módon nem próbálja meg őket felkutatni; 3. időközben elhunyt. Hatalmas mennyiségű levéltári, népbírósági, népügyészségi iratanyagot tártunk fel, még (túl)élő szemtanúkat is találtunk, az eredmény viszont, ha Zuroff úr szemszögéből nézzük, kiábrándító volt, senkit sem lehetett bíróság elé állítani.”
Kenedi János: Egy kiállítás (hiányzó) képei 2. == Élet és Irodalom. – 48:42 (2004. okt. 15.). – p. ?.
[A 2005-ben megnyíló holokauszt-kiállítás forgatókönyve] „Vélt, vagy valós szovjet érdekből, mélyen hallgattak az 1941 július-agusztusában 23 ezer áldozatot követelő Kamenyec-Podolszkij-i (Ukrajna) vérengzésről és a holokauszt magyar segítőiről (Majsai Tamás: A Kőrösmezei zsidódeportálás 1941-ben, a Ráday Gyűjtemény Évkönyve, 1984-85)”
Karsai László, Ungváry Krisztián : Egy sajátos mű [Krausz Tamás: Antiszemitizmus – holokauszt – államszocializmus] a holokausztról == Élet és Irodalom. – 49:3 (2005. jan. 21.). – p. ?.
„Ha Krausz [Tamás] szerint kezdettől fogva létezett megsemmisítő parancs, akkor mivel magyarázható, hogy a holokauszt történetének első olyan tömeggyilkosságára, ahol több mint tízezer embert, egyes becslések szerint kb. 23 000 zsidót éppen Kamenyec-Podolszkijban és csak 1941. augusztus 27-28-án gyilkoltak meg? […]Krausz szerint 17 306 zsidót öltek meg Kamenyec-Podolszkijban (47.). Mivel saját bevallása szerint csak történelmi esszét írt, így itt is hiába várnánk lábjegyzetet, hivatkozást. Mindenestre érdekes lenne tudni, honnan vesz ilyen halálosan pontos adatot, amikor az Einsatzgruppe C egykorú jelentése pl. 23 600 meggyilkolt zsidót említ.
Bruhács Kinga: Ex libris : Horváth Cecília: A magyar zsidóság és a holokauszt == Élet és Irodalom. – 49:4 (2005. jan. 28.). – p. ?.
„Az 1941. augusztusi Kamenyec-Podolszkij-i mészárlás kapcsán a szerző csak a letartóztatást tulajdonítja a magyar hatóságoknak. A 320. sz. tartalékos rendőrzászlóalj és ukrán cinkosaik által végrehajtott tömegmészárlás mellett a zsidók elszállítását is az SS nyakába varrja, a közölt idézettel ráadásul azt sugallva, hogy az akció német nyomásra történt. Valójában a hontalannak minősített zsidók deportálását – a németekkel előzetesen nem egyeztetve, sot tiltakozásuk ellenére – a határig a magyar csendőrség, azon túl pedig a magyar honvédség hajtotta végre.”
Sipos Péter: Hozzászólás egy sajátos recenzióhoz == Élet és Irodalom. – 49:10 (2005. márc. 11.). – p. ?.
„A [Krausz] könyv 47. oldalán olvasható, hogy 1941-ben "a magyar hatóságok szolgáltattak ki magyar állampolgárokat a náciknak..." K. L. és U. K. úgy vélik, miszerint ez azt sugallja, hogy ekkor "a magyar zsidók deportálását a németek kérték, holott ennek az ellenkezőjéről volt szó!" Miután a könyv nem ír arról, hogy a Kamenyec-Podolszkij-i deportálást a németek kezdeményezték volna, értelmetlen bármiféle "sugalmazást" emlegetni. A recenzensek eljárása Szilágyi Dezső dualizmus korabeli, éles elméjéről közismert politikus kedvenc szellemi játékára emlékeztet, amelynek lényege azon felszólítás volt barátaihoz, hogy "állítsatok bármit, hogy megcáfolhassam!"
Karsai László: Történész a Történeti Hivatalban == Élet és Irodalom. – 50:3 (2006. jan. 20.). – p. ?.
„Kőszeg Ferenc (ÉS, 1998. szeptember 4.) igen elkeserített akkor, amikor elárulta, hogy Markót [Markó György] az SZDSZ szakértői javasolták a TH elnökének. Aki Markót kutatónak, szakembernek, történésznek tartja, az nem tudja, hogy Markó még levéltárosnak is csak némi jóindulattal nevezhető. Legjobb tudomásom szerint jó tizenöt éve publikált utoljára, A. Sajti Enikő történésszel közösen az 1942. januári újvidéki mészárlással kapcsolatban egy érdekes irategyüttest. Amit viszont az SZDSZ "szakértői" nem tudhattak az az, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) Központi Bűnüldözési Igazgatósága (KBI) néhány éve szakértői véleményt kért Markó úrtól, még mint a Hadtörténeti Intézet Levéltára (HIL) főilletékesétől az 1941 július-augusztusi Kamenyec-Podolszkij-i deportálással kapcsolatban. Markó úr a KBI-nek küldött jelentésben azt állította, hogy a HIL-ben semmiféle olyan dokumentum sem létezik, amelynek alapján arra lehetne következtetni, hogy 1941-ben a magyar katonai hatóságok is tevőlegesen részt vettek volna körülbelül 16-18.000 hontalannak, illetve rendezetlen állampolgárságúnak minősített zsidó deportálásában. "Szakvéleményük" megalkotásakor Markó urat és munkatársait nem befolyásolták a kérdésről addig megjelent publikációk (Majsai Tamás, Randolph Braham stb. munkái) és még kevésbé a tények. Ugyanis a HIL dokumentumai között bőséggel akadnak olyan iratok, amelyek egyértelműen bizonyítják: az országhatáron a magyar katonai hatóságok vették át a csendőröktől a deportáltakat, majd katonai teherautókon szállították őket a lehető legtávolabb. Olyan területekre, ahol azután 1941 augusztusának végén többségüket a nácik és ukrán cinkosaik halomra gyilkoltak. Két eset lehetséges: Markóék tudták, hogy ezek a dokumentumok léteznek a HIL-ben és megpróbálták megtéveszteni a KBI nyomozóit. Szakvéleményüket ebben az esetben csurkista történelmi revizionista szelleműnek kell tekintenünk. Vagy nem tudtak ezekről a dokumentumokról és nem is találták meg ezeket az iratokat, akkor viszont nagyon rossz levéltárosok, még ügyetlenebb kutatók.”
Majsai Tamás: Kamenyec-Podolszkijra emlékezünk == Élet és Irodalom. – 50:35 (2006. szept. 1.). – p. ?.
Claude André Donatello, Cseh Géza, Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története. – Debrecen : Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága : Tiszántúli Történész Társaság, 2007. – 271 p. [141–143] (Régi magyar családok 6.)
„Egy szem- és fültanú visszaemlékezésében olvasható, hogy 1941-ben egy társasággal Erdélybe utaztak autóval, és meg akarták nézni az akkori magyar határt egészen Körösmezőig. De ott döbbenetes csendőri erőszakot láttak, amint kétségbeesett embereket – zsidókat – fogtak el és vagoníroztak be. Szapáry Erzsébet ott volt Körösmezőn, és nem tudni, hogy a kormányzó megbízásából-e vagy saját tekintélye révén, számos embert megmentett attól, hogy a németek Kamenyec-Podolszkijban kivégezzék. Ebből a visszaemlékezésből derül ki az is, hogy herceg Odescalchiné Andrássy Klára (Károlyi Mihály sógornője) volt gróf Szapáry Erzsébet barátnője és politikai segítője.”
Emlékezés == 24 óra. – 22:200 (2011. aug. 27.). – p. 8. : ill.
Gellért Ádám, Gellért János: Menekülés a népirtás elől : Az 1941-es deportáltak hazatérési kísérletei és a magyar állam ellenintézkedései == http://www.betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2013_3_gellert_gellert.pdf
Sárközi Mátyás: Csé : Cs. Szabó László életműve. – Budapest : Kortárs, 2014. – 245 p. [77–78]
Gellért Ádám: Mi történt Kamenyec-Podolszkijban? : Deportálások Magyarországról 1941-ben == Múlt-kor. – ?:tavasz (2014). – p. 46–51.
https://drive.google.com/file/d/1mR0J1JXAxheIPnFU7HpKZ8WllAqVxAab/view?usp=sharing
Frojimovics Kinga: Holokauszt Kárpátalján 1938–1944 == Múlt-kor. – ?:tavasz (2014). – p. 69–71.
Eisen, George, Stark Tamás: Az 1941-es galíciai deportálás és a kamenyec-podolszkiji tömegmészárlás: a magyar holokauszt első fejezete == Valóság. – 57:9 (2014. szept.). – p. 77–99.
http://epa.oszk.hu/02900/02924/00021/pdf/EPA02924_valosag_2014_09.pdf
Emlékmű a megölt zsidó áldozatoknak == 24 óra. – 26:202 (2015. aug. 29.). – p. 7.
23600 áldozat.
Ormos Mária: Remények és csalódások. – Budapest : Kossuth, 2017. – 285 p. [229–232]
Linkek:
http://www.atv.hu/belfold/20140203-szabad-szemmel-boross-peter
http://nepszava.hu/cikk/1009620-szakalyt-kizarnak-az-akademiarol/
https://index.hu/belfold/2014/01/23/szakaly_sandor_portre/
http://www.stop.hu/kulfold/szakaly-botranyos-kijelentese-volt-a-tema-az-ensz-szekhazban-is/1211056/
---